Ez a bejegyzés reagálás Zsidai Zoltán Roy, az epiteszforum.hu-oldalon megjelent, “MOSOLYGÓ BUDAPESTET“ c. írására.
Bár több dologgal egyetértek , de most leszek annyira – Zsidai Roy szóhasználatával élve – „pesszimista, negatív” szemléletű, hogy azt emelem ki, ami szerintem vitatható. Zsidai szerint: „Ha valaki azt szeretné, hogy a 7. kerületben este 10-kor bezárjanak a vendéglátóhelyek és ne működjenek airbnb lakások, akkor fel kell készülnie arra, hogy a kerület elveszíti a közvetlen idegenforgalmi adó bevételét. Munkahelyek szűnnek meg, beszűkül a szórakozás és a kultúra kínálata, leesnek az ingatlanárak és megszűnik az ingatlanpiac likviditása. Huszárvágásokkal és 1-2 drasztikus döntéssel nem lehet pozitív eredményt elérni. Csak katasztrófát okozni.”
Mielőtt pontról-pontra megcáfolnám ezeket a pénzérdek vezérelt állításokat, csak egy apróságot hadd emeljek ki: valahogy nem látom, hogy Budapest többi kerülete szenvedne a kultúra és a munkaerő hiányától, valahogy nem látom a budai ingatlanárak zuhanását, pedig akármelyik kerületet nézem, sehol máshol nincs bulinegyed. Tévedés azt gondolni, hogy a VII. kerületben az olcsó buliturizmus a kultúra. Nem, kedves Zsidai Roy, a hetedik kerületnek saját, a hányóturizmustól független kulturális értékei vannak, amit épphogy csak úgy lehet megvédeni, ha egy huszárvágással nyilvánvalóvá tesszük, hol vannak a határok, majd a kiaknázatlan kerületi értékeket -történelmi városrész, világörökségi zóna, védett homlokzatok, zsidó örökség, stb. – a nívós, igazi turisztikai desztinációk nyújtotta értékeket befogadni képes közönség számára tesszük vonzóvá. El kéne szakadni attól a tévképzettől, hogy a romkocsma egyenlő a kultúrával. Ez súlyos tévedés. A romkocsma ágazat egy manapság még divatját élő nyerőgép, a turisztikai ágazat félkarú rablója.
De lássuk akkor pontról-pontra:
1.
A 9/2013-as, a jogalkotásról szóló törvény szempontjából is több kérdést felvető, egyébként alkotmányosan erősen aggályos önkormányzati „rendelet”, huszárvágással valósította meg az éjféli zárást 2013. februárjában, ezzel még nem lenne gond, viszont a 2. melléklete értelmében ez a gyakorlatban csak a VII. kerület Erzsébet körúton túli részére vonatkozik, miközben ott, ahol eleve több száz szórakozóhely működött már 6 éve is, egy nagyon szűk, hatalmas népsűrűségű területen, továbbra is engedte a korlátlan nyitvatartást, beszorítva a romkocsmákat egy kevesebb, mint 1 km2-es területre, gyakorlatilag partygettót csinálva a környékből (a kereskedelmi jogszabályok egyébként is rendkívül vállalkozóbarátok, a legtöbb helyi önkormányzat ezért a nyitvatartás korlátozásával képes csak érdemben védekezni a vendéglátóhelyek éjszakai működéséből adódó, a helyi lakosságot zavaró problémákkal szemben). Az eredmény, a buliturista-hordák pusztítása a történelmi Zsidónegyedben, a környék totális lezüllése, közbiztonsági, köztisztasági szempontból a lakosság alapvető jogainak sérülése vonatkozásában is katasztrofális lett, kisboltok mentek tönkre, több ezer lakó menekült el, a jegyző szvsz. súlyos mulasztást követett el azzal, hogy még utólagos hatásvizsgálat sem készült a 2010. évi CXXX. törvény szerint, amiből a 2. melléklet- , vagy a rendelet hatályon kívül helyezésén kívül aligha következhetne más, a jogszabály eredeti indoklása szerint ugyanis a „szórakozóhelyek körúton túli túlterjeszkedését, és a Lakók Pihenéshez Való Joga, valamint a vállalkozás joga közötti egyensúlyt” kívánták megteremteni, az talán még a lakosságot költözésre buzdító vállalkozók számára sem kérdés, hogy melyik irányba billent az „egyensúly”, ami nem sokkal a „rendelet” hatályba lépés óta, de legkésőbb 2014-2015-ben világosan látható volt. Az pedig, hogy a kerület lakosságának 5%-a, közel 3000 ember menekült el egyetlen év alatt, szintén nem arra utal, hogy a rendelet kiállta volna az idők próbáját..Én inkább ezt nevezném katasztrófának.
(Forrás: Élhető Erzsébetváros)
2.
A közvetlen, „alig” egymilliárdos idegenforgalmi adóbevétel rögtön nem annyira kiemelkedő, ha csak a takarítás 800 millió, a közterület-felügyelet 4-500 millió, az egyéb, rendészeti kiadásokról, jogkör nélküli biztonsági cégekről nem beszélve, persze, van egy 20 millió Ft-os felügyeleti díj, de a mérleg még mindig erősen negatív.
(Forrás: Instagram)
3.
Konkrét számadatok nélkül felelőtlenség azt állítani, hogy az IFA jelentős része a rövid távra kiadott szálláshelyeknek, és nem mondjuk a szállodáknak köszönhető, amelyek nem a 22-24 óra után, minél olcsóbban berúgni érkezőkből élnek elsődlegesen, hanem az úgynevezett „minőségi turistákból” (róluk bővebben az 5-ös pontban). Emellett azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a rövid távú szálláshelyeket most sem kizárólag a partyturisták veszik igénybe, bár kétségtelen, hogy ezek vannak többségben.
4.
A „ne működjenek Airbnb lakások” túlzás szerintem, ha ésszerűen korlátozzák*, úgy, hogy az nem zavarja az ott élőket, és észre sem vesznek belőle semmit, akkor nem tudom, mi baj lenne ezekkel (*limitált ágyszám /pl. 2-4-6/, a környék kocsmafertőzöttségétől, a társasház egyéb adottságaitól függően, házirend, emelt közös költség etc./, illetve voltak olyan hírek is, aminek lehet realitása a közeljövőben, talán már 2019-ben is, hogy a birtokvédelmi szabályok , Ptk. változni fog, azaz a tulajdonos lesz a felelős a vendégek magatartásáért, ezáltal valamennyire szabályozva a szálláshely-szolgáltatás kérdéskörét nem csak a VII. kerületben, hanem egész Budapesten, illetve országos szinten is.) Az Airbnb lakásokra is igaz, hogy főként azokkal a vendégekkel van probléma, akik az olcsó lerészegedés, csoportos őrjöngés, és olyan jogsértések elkövetése miatt miatt jönnek a fővárosba, amiért a saját hazájukban súlyos pénzbíráság, vagy elzárás járna.
(Forrás: Élhető Erzsébetváros)
5.
Szintén nem bizonyított, hogy a rövidtávú szálláshely-szolgáltatásból élőket -és közvetve az ingatlanárakat- negatívan érintené, hogyha korábban bezárnak a vendéglátóhelyek, attól még a minőségi turisták ugyanúgy igénybe vehetik az „Airbnb lakásokat”. (Az „éjszakai nagykövet” kedvéért: a minőségi turisták azok, akik nem 22-24 óra és 6 óra között őrjöngenek, nem legénybúcsúsok , nem vesznek igénybe pub crawl-szolgáltatást, nem vedelnek az utcán, nem rongálnak közparkokat, játszótereket, parkoló gépkocsikat, nem okádják össze a közterületet, nem fosnak ki hostelek ablakából, jogkövető módon viselkednek, és lényegesen többet költenek, mint egy átlag fapados brit hányóbarom /„buliturista”/, elsődlegesen a kulturális értékek, a főváros nevezetességei miatt érkeznek Budapestre, azaz ők a “nem minden 290 Ft” kategória.)
6.
A nyitvatartás korlátozása – a Kúria is több alkalommal kitért erre- NEM egyenlő a vállalkozás ellehetetlenítésével, puszta hipotézis, vagy inkább veszélyes demagógia azzal riogatni, hogy itt majd mindenki csődbe megy, meg munkahelyek tízezrei szűnnek meg, ha történik is ilyen, azt csak és kizárólag azon a vállalkozáson lehet számonkérni, aki éveken keresztül magasról tett a lakókörnyezet érdekeire, kihasználta a laza jogszabályi környezetet, és a működésével sikerült elérnie azt, hogy ne maradjon más út ahhoz, hogy a lakosság alapvető jogai biztosítva legyenek, a kocsmák nyitvatartási idejének korlátozásán kívül.
7.
A VII. kerületi nyitvatartás esetleges jövőbeni korlátozásából következően, „a szórakozás és a kultúra kínálatának beszűküléséről” annyit, hogy egyrészt a „kultúra” a bilinegyedben kb. értelmezhetetlen fogalom, a főváros kulturális értelemben jobban is járhat, ha nem olyan stag partys angolok jönnek ide, akiknek az elsődleges desztinációja a “bulinegyed”, de néha lőnek egy képet alkoholos üveggel a kezükben egy boat partyn háttérben az Országházzal, vagy megörökítik, ahogy majomnak öltözve lehányják az Operaház falát, netán Európa legnagyobb zsinagógája külső homlokzatát használják nyilvános wc-nek. A szórakozási lehetőségek szempontjából inkább a vendéglátóhelyek elviselhetőbb mértékű fővároson belüli eloszlásáról, a nagy befogadóképességű klubok rozsdaövezetbe szorulásról lehetne szó, de a Hajógyári idején is volt éjszaki élet Budapesten. Egy város „éjszakai életnek” normális esetben nem alapfeltétele, hogy a legnagyobb népsűrűségű lakott területén, az ott élők alapjogaival bizonyos vendéglátóegység-szám fölött garantáltan összeegyeztethetetlen módon, egy „vigalmi negyedek” rendeltetésénél fogva alkalmatlan, százéves műemlék-épületekkel teli lakóövezetre szűkülve létezhessen.. Másrészt definiálni kellene a „szórakozás” fogalmát, mert ami a VII. kerületben megy, az sokkal inkább büntetőjogi kategória, mint kikapcsolódáshoz való jog..
(Forrás: Instagram)
8.
Nem tudom, milyen „irigység” van a VII. kerületiekben, vagy úgy általában a budapestiekben, szerintem nem érdekelne senkit még az sem, ha mondjuk egy Fogasház-Instant szórakozóhely önmagában 5 milliárdos adózott eredményt produkálna, HA a hely működéséből az ott élők semmit nem vesznek észre, mint például az utcai üvöltözés, szemét, taxik, dealerek, prostituáltak stb. – ezek sajnos „természetes” velejárói a többszáz fős befogadóképességű diszkóknak is, ami egy sűrűn lakott lakóövezet közepén tolerálhatatlan (egy civilizált Nyugat-európai nagyvárosban mindenképpen).
