Üres telek, kutyafuttató a Százház utcában, üres és bezárt épület az Almássy téren. Ez Erzsébetváros, egy 50 ezres városrész egészség-, sport-, és szabadidő kínálata 2019-ben!
Egy belvárosi kerület előnyeihez tartozik, hogy minden karnyújtásnyira van. Hogy munka után, vagy előtt, gyerekkel, vagy anélkül, pár percre van az uszoda, a sportolási lehetőség, a kikapcsolódás.
Ugyan már akkor is a 7. kerületben éltünk, de általános iskolába Kelenföldre jártam, ahol az iskolánkhoz közel volt a Kondorosi (azóta Nyéki Imre) uszoda, így heti kétszer délutánonként lehetősége volt az osztálynak úszni. Ott tanultam meg úszni, azaz csak tanultam volna, mert sajnos az úszómester hölgy erősen teljesítményorientált szemléletet képviselt, így a kisvízben eltöltött 1-2 óra után már mentünk is a mélyvízbe, ahol én leginkább fuldokoltam. Ezért szüleimmel ebben az időszakban az Almássy téri szabadidőközpontba mentem gyakorolni, ami közel volt, és az alagsori uszodában volt lehetőségem úszni.
Középiskolába már a kerületbe jártam, a Madách Imre Gimnáziumba, így az iskolai rendezvényeink jelentős része, a szalagavató próbák, meg még egyéb élmények, például koncertek is a szabadidőközponthoz köthetőek. Az Almássy téri szabadidőközpontot végül 2007-ben bezárták, az épületet eladta az önkormányzat, az új tulajdonos még egyszer kinyitotta 2010-ben egy rövid időre, nagyon alacsony intenzitású működéssel, de ezt a rövid intermezzót leszámítva azóta üresen áll az épület. Sorsáról nem tudunk semmit. Elvileg szálloda lett volna belőle, mint minden ötlettelen ingatlanfelvásárlásból. De itt még szálloda se lett, immár 12 éve.
Ha jelenleg valaki úszni szeretne, akkor vagy kifizeti például a Gozsdu udvarban lévő fitneszklub tagsági díját (csak éves tagság van, jó drágán, nem lehet csak úgy beugrani úszni), vagy elmegy a legközelebbi uszodába, például az M3-as mellé a BVSC-be,vagy a Rudas fürdőbe, vagy mondjuk a margitszigetibe. Egyik sem épp Erzsébetváros tőszomszédsága, így adott a kérdés, hogy miért nem történt semmi ilyen irányú fejlesztés a kerületben, Pest egyik központi kerületében, fővárosunk azon oldalán, ahol amúgy is rendkívül kevés úszási lehetőség található.
Ezzel át is térhetünk kerületünk sportolási lehetőségeinek másik fájó emlékére, a Százház utcai sportközpontra, amely Erzsébetváros egyetlen ilyen intézménye volt. Arra az épületre, amit egy évvel nagy volumenű, 75 milliós EU-s pénzből történő felújítása után 2009-ben teljesen érthetetlen módon elbontottak, és bár mindez Hunvald György polgármestersége idején történt, azóta 10 év telt el, és a jelenlegi fideszes vezetés sem törte össze magát, hogy rendezze a helyzetet. Nem volt régi, 20 éves épületről volt szó, és a helyén azóta is sportközpont van, csak sajnos nem embereknek, hanem kutyáknak!
Üres telek, kutyafuttató a Százház utcában, üres és bezárt épület az Almássy téren. Ez Erzsébetváros, egy 50 ezres városrész egészség- és szabadidő kínálata 2019-ben!
A Százház utcai sportközponthoz is fűződik személyes élményem: iskolánk tornatermében a 2003-2004-es tanévben felújítás zajlott, így a Százház utcába jártunk tesiórára. A lebontás után a kerület iskolái a kihelyezett tornaórákat súlyos bérleti díjakért más intézményekben kellett, hogy megoldják. Nem is beszélve azokról a sportegyesületekről, amelyeknek itt volt a központjuk, és igen komolyan érintette őket az épület elpusztítása.
Igen, voltak/vannak tervek: a Százház utcai lebontott sportcentrum helyére egy másikat terveztek, azonban itt a környező házakkal alakult ki vita, az új központ tervei alapján még akkoriban felmerült a gyanú, hogy a házakban statikai problémák keletkezhetnek. Így több év csend és pereskedés következett, azonban a kerületvezetés 2015-ben végül lakossági fórumot indított azzal a felvetéssel, hogy elhárult minden jogi akadály, kezdődhet a gondolkodás a Százház utca jövőjéről. A gondolkodás persze nagyon hosszúra nyúlt, ugyanis a 2018-as választási kampányban is a kutyafuttató volt a terület jelene, jövőjének pedig Bajkai István képviselőjelölt modern uszodát és sportközpontot jelölt meg. A kutyák azóta is élvezik a területet, és valószínűleg A Pál utcai fiúk végéhez hasonlóan ők is megkönnyeznék, ha végre megjelennének ott a munkások, hogy elkezdjék Erzsébetváros egyetlen, értelmetlenül lerombolt, majd 10-20-30-40? év után visszaépített sportközpontjának munkálatait. A helyiek viszont valószínűleg igazán örülnénk egy ilyen fordulatnak.
