Íme az “életrajzunk”:
A kezdetek: “Hallottál már erről az új facebook csoportról?”
Az Élhető Erzsébetvárost olyan VII. kerületi lakók alakították 2017 tavaszán, akiknek elege lett az önkormányzat áldásával Belső-Erzsébetvárosban kialakult áldatlan állapotokból, annak a kerület más részeire is sokszor kiterjedő negatív hatásaiból.
Élni akartunk, élhető Erzsébetvárost akartunk.
Először naívan az önkormányzathoz fordultunk, bár tudtuk évek, sőt bő egy évtized óta a különböző önkormányzatok tengernyi visszajelzést kaptak arról, hogy nem jó ami a kerületrészben történik, de nem törődtek ezzel. Azt gondoltuk szervezetten talán meghallgatnak. Ezzel egy időben a másik oldalon próbáltunk tárgyalni a kocsma üzemeltetőkkel is. Mindenhol meghallgattak, aztán ment minden tovább.
Hamarosan megértettük, hogy a kocsma oldal csak szavakban partner, az önkormányzat pedig nem cselekszik, rég bedobta a gyeplőt a lovak közé.
2017 nyarától kezdődően több akciót szerveztünk, melyekkel kifejezetten nagy médiafigyelmet sikerült kiváltanunk. Ezek közül az első nagyobb összejövetel egy szemétszedési akció volt 2017 júniusában, majd nem sokkal ezután több száz érdeklődőt vonzó lakossági fórumot rendeztünk. Harmadik akciónk keretében figyelemfelhívó éjszakai demonstrációt szerveztünk a “bulinegyed” központjában. Ugyanezen év szeptember elején pedig az önkormányzat épülete előtt tartottunk demonstrációt, szintén számottevő média figyelmet és lakossági érdeklődést kiváltva.
Az első kis siker: A média felfigyelt, a polgármester fogad minket.
Az önkormányzat ezután végül megtörte a csendet, szervezői csapatunkat fogadta Vattamány Zsolt polgármester, és azt is bejelentette, hogy október elejére rendkívüli testületi ülést hív össze, ahol a bulinegyed kérdésköre lesz az egyedüli téma.
Túl szép volt a remény, hogy igaz legyen, nem is lett az: ezen az ülésen az önkormányzat cinkosan összekacsintva a kocsmalobbival egy születésétől fogva teljesen igazságtalan népszavazásban talált megoldást arra, hogy kitáncoljon a lakossági nyomás alól. Ahogy ott megaláztak, kisemmiztek minket, azt nem felejtjük. Mai napig fűt bennünket az ott megélt keserűségből lett düh.A politika ismét magukra hagyta a kerület lakosságát, nekünk kellett magunkért kiállni, csak magunkra számíthattunk. Nem volt más választás, bele kellett állnunk a népszavazási kampányba, akármennyire is előre lejátszott hazug meccs volt.
Rögös út: Egy hozzánk köthető népszavazás?
A kerület egésze szavazhatott a területének egyharmadáról, ráadásul Belső-Erzsébetváros névjegyzékben lévő és valós, itt élő lakossága köszönőviszonyban sincs egymással, így borítékolható volt az, hogy jogilag érvénytelen lesz a népszavazás.
Ennek ellenére valóban embertelen erőfeszítést követelő népszavazási kampányt csináltunk végig szerény lehetőségeinkkel. Szinte teljes ellenszélben a médiában, a politika teljes közönye mellett, sőt saját önkormányzatunk is kerékkötőként vétette csak észre magát a történésekben.
A népszavazás tehát nem hozott csodát. De elhozta azt az érzést, gondolatot, ami átlendített ezen a gyalázaton és ami által megértettük, hogy csak mi magunk tehetünk magunkért. Csendben dolgoztunk tovább. Megtettük a hivatalok felé a köreinket, már lepattantunk, az önkormányzat már megtévesztésből sem állt szóba velünk. A média elfelejtett. Szokás szerint nekik öt perc híranyag kellett, nem tájékoztatás, az emberek sorsa nem érdekelte őket. Ez is elősegítette a látszólagos csendet. Ennek ellenére a kerületben 2017-ről 2018-ra a duplájára emelkedett a takarításra szánt összeg, nyílt 1-2 nyilvános WC, erősebb a rendőri jelenlét, a közterület felügyelet kihelyezett irodát nyitott a kerületrészben, és sorolhatnánk azokat a történéseket, amiket az önkormányzat nyilván nem saját jószántából tett. Mondjuk úgy, hozzásegítettük őket ahhoz, hogy ezeket a döntéseket meghozzák.
Hosszas ostrom, és a közmeghallgatáson 2018-ban is érezhető jelenlétünknek betudható: hivatalosak lettünk a kerületrész problémáival foglalkozó bizottság ülésére, és remélhetőleg ez rendszeressé válik.
Ehhez az is kellett, hogy hivatalos egyesület legyünk, mert állandó kifogás volt a helyi politika részéről, hogy nem vagyunk azok. Csak lakók. Ezen is dolgoztunk, ezt is tető alá hoztuk.
Mérföldkő: 6 hónapnyi aktatologatás után bejegyzésre került az egyesület
Nagyon nehéz 2018-as év van mögöttünk, rengeteg munkával, aminek sok belefektetett energiája, küzdelme sokszor eredményként úgy jön szembe velünk, hogy valamely helyi politikus, vagy politikai erő saját teljesítményeként lengeti mint zászlót, miközben mi tudjuk: hallani sem akartak róla, döngetni kellett az ajtót minden egyes ilyen kérdéssel, mire kinyitották. Ezen is dolgozunk.
Ne minket “csináljon” a politika, mi csináljuk a politikát! Hogy végre valós társadalmi képviselete legyen a helyi lakóknak, ne politikai csatákat vívjanak a hátunkon, amik alatt a köz ügye elveszik.
Azt akarjuk, hogy arról szóljon a helyi politika, ami valójában, amivel szembesülünk, amikor kilépünk a ház kapuján:
Ez az otthonunk, ahol élünk, nem csak egyszerű lakóhely.
Rengeteg munka, előkészület ez is, már megszoktuk, és nem épp látványos. Soha nem szabad feladni, az úton végig kell menni a célig. Az útnak kétféleképp lehet vége, feladod és megállsz, vagy eléred a célt.
Van egy álmunk: közös a cél
Célunk egy élhető Erzsébetváros, egy társadalom-, és nem pártpolitika vezérelte önkormányzat által igazgatva.
Merni kell civilnek lenni! Bátornak kell lenni, merni, tenni!
